Nos, hát ez nagyon igaz, főleg a mi házunkban. A tulajdonosok átlag életkora 70 körül van. Azt mondják az gyerekek, unokák fiatalítják az embert. A három gyerekemmel, öt unokámmal mégis, itt a házban gyermeknek érezhetem megint magam. Ez egy nagyon jó érzés! Nagyon jó a sok idős nénivel-bácsival beszéllgetni, látni ahogy küzdenek egyedül a betegségek ellen, küzdenek egymásért, szeretik egymás társaságát, szeretnének néha végre kicsit elvonulni, szem elött tartva a barátság, az élet csendes, szó nélküli kérdéseit. Jó velük, és egy egy betegség, korház mindenkit megriaszt, szembe kell nézni amivel nem akarunk. Jó velük, jó bizakodni, és nagyon rossz nézni az már hónapok óta "ottfelejtett" felmosóbotot, lesni, hátha mégis felhúzza a rég leeresztett redőnyt, szinte mérgesen gondolni arra, hogy nem fözött ma semmit, pedig minden nap átvitt valami finomságot a szomszéd néninek, aki 16 évvel idősebb, elesettebb volt mindíg nála. Ha a fáradságtól csak vonszolom magam haza, lesem leelőz-e az a néni aki 9 éve fölényesen a maga mögött hagyott a majdnem 90 évével. Sorolhatnám, de inkább azokra gondolok akik itt vannak, akik segítik még egymást, akik akkor is mosolyogva jönnek a közgyűlésre, mikor 10 perce még levegőt is alig bírtak venni. Szép volt az a 24 év amit köztük töltöttem, az a 15 év melyben a segítségükkel szebbé sikerült varázsolni mindannyiunk otthonát, a TÁRSASHÁZAT! Sokat tanultam tölük emberségből, szeretetből, tenni akarásból, az ÉLET szépségéből.
A kezdetek - vagy amikor a hóhért .....
2012.06.01. 23:29 Ágnes60
Itt születtem nem messze, de amikor megszületett a harmadik gyerekem kicsit átírtuk az akkor aktuális reklámot! A reklám arról szólt: hogy a szülők festenek, mindenki kiválasztotta a neki tetsző tapétát, és amikor minden kész volt,....és akkor jött a lányom, hogy cseréljünk szobát! Mi ezt úgy éltük meg: és akkor jött a fiam, és cseréljünk lakást, nagyobbra! Így kerültünk ide ahol most lakunk.
Aztán megvettük az "tanácsi lakást", és elkezdtük élni a Tárasházi életet. Sok buktató, sok kellemes és kellemetlen közgyűlés után megválasztottuk a ház "fejét", azaz az Intéző bizottságot! Telt múlt az idő, javítgattuk a ránk maradt hibákat, csiszolódtunk egymáshoz mint Tulajdonos-társak, új barátságok jöttek létre és sajnos sok régi barátság szakadt szét a sok probléma súlya alatt. Küzdöttünk egymással, az Intéző-bizottsággal és főleg a sok hibával amik egyre másra derültek ki a régi, majdnem 100 éves ház falai közt! Mert ugye eddig az IKV (Ingatlan Kezelő Vállalat- a fiatalabbak kedvéért) nem sokat törödött a javítani valókkal, most viszont jó gazda módjára mégsem hagyhattuk teljesen tönkremenni azt ami mostmár a MI Tulajdonunk!
Nem csak Tulajdonosok, de az Intéző bizottság is most tanulta, hogy mi is a teendője! A Tulajdonosok pedig türelmetlenkedtek, köztük mi is! ÉN IS!!
Addig addig, amíg azt nem mondták, no jó, akkor csináld jobban! Ekkor kezdődött a "hóhér tortúrája"! :)
Mostmár jópár éve tart, de egyenlőre nem akarnak "akasztani", de azért van küzdelem, vannak új szabályok, vannak új akadályok, amiket ha átugrani nem is lehet, de segítséggel betartani-betartatni többé-kevésbé sikerül.
Jól jön a segítség. A sok kedves - idős - kevésbé fiatal - fiatal Tulajdonos bíztatása, keves mosolya, megértő elnézése, sok akadályon átlendített engem, és az egész TÁRSASHÁZAT! De ez majd egy következő történet!
Szólj hozzá!
Köszöntő!
2012.06.01. 22:50 Ágnes60
Köszönöm, hogy ide jöttél!
Sok szeretettel vártalak!
Amivel megkínállak, az az elképzelés, hogy itthon érezd magad, hogy jól érezd magad és sok kellemes percet, órát tudj eltölteni kellemes társaságban!
Azt nem ígérem, hogy amit itt "feltálalok" az mindíg izleni fog mindenkinek, de nem is feltétlen ez a szándékom! Tanulságot levonni, tanulni, okulni lehet majd az itt megjelenő írásokból, és remélem néhány kellemes téma majd jókedvre is derít mindenkit!
Mivel nem vagyok túl leleményes háziasszony, kérem Ti is segítsetek a "kínálásban". Amikor még fiatalasszony voltam, és vendég jött hozzánk, azt talán megkérdeztem, hogy nem szomjas e, de mikor elment jutott eszembe, hogy van itthon keksz, ropi, stb, amivel vendégül láthattam volna a kedves hozzánk betérőt! No javult valamit a helyzet, de azért a segítség mindíg jól jön, hogy ne legyen unalmas a "teríték". Minden segítséget előre is köszönök!
Egy nagyon kedves Barátnőm mindíg azzal viccelt, hogyha hozzánk jött:
Jöttem vizitbe-hoztam prezentet!
Ide bármikor jöhetsz vizitbe, és nem kötelező prezentet hozni, de ha 1-2 jó történetet elmondasz, melyből tanulhatunk, vagy egy rosszul sikerült nap után felvidulunk azt mindenképp megköszönöm!
VÁRLAK! GYERE!
Ágnes
Szólj hozzá!
