Itt születtem nem messze, de amikor megszületett a harmadik gyerekem kicsit átírtuk az akkor aktuális reklámot! A reklám arról szólt: hogy a szülők festenek, mindenki kiválasztotta a neki tetsző tapétát, és amikor minden kész volt,....és akkor jött a lányom, hogy cseréljünk szobát! Mi ezt úgy éltük meg: és akkor jött a fiam, és cseréljünk lakást, nagyobbra! Így kerültünk ide ahol most lakunk.
Aztán megvettük az "tanácsi lakást", és elkezdtük élni a Tárasházi életet. Sok buktató, sok kellemes és kellemetlen közgyűlés után megválasztottuk a ház "fejét", azaz az Intéző bizottságot! Telt múlt az idő, javítgattuk a ránk maradt hibákat, csiszolódtunk egymáshoz mint Tulajdonos-társak, új barátságok jöttek létre és sajnos sok régi barátság szakadt szét a sok probléma súlya alatt. Küzdöttünk egymással, az Intéző-bizottsággal és főleg a sok hibával amik egyre másra derültek ki a régi, majdnem 100 éves ház falai közt! Mert ugye eddig az IKV (Ingatlan Kezelő Vállalat- a fiatalabbak kedvéért) nem sokat törödött a javítani valókkal, most viszont jó gazda módjára mégsem hagyhattuk teljesen tönkremenni azt ami mostmár a MI Tulajdonunk!
Nem csak Tulajdonosok, de az Intéző bizottság is most tanulta, hogy mi is a teendője! A Tulajdonosok pedig türelmetlenkedtek, köztük mi is! ÉN IS!!
Addig addig, amíg azt nem mondták, no jó, akkor csináld jobban! Ekkor kezdődött a "hóhér tortúrája"! :)
Mostmár jópár éve tart, de egyenlőre nem akarnak "akasztani", de azért van küzdelem, vannak új szabályok, vannak új akadályok, amiket ha átugrani nem is lehet, de segítséggel betartani-betartatni többé-kevésbé sikerül.
Jól jön a segítség. A sok kedves - idős - kevésbé fiatal - fiatal Tulajdonos bíztatása, keves mosolya, megértő elnézése, sok akadályon átlendített engem, és az egész TÁRSASHÁZAT! De ez majd egy következő történet!
