Gazdag-ház = GAZDA + HÁZ

Nos, hát ez nagyon igaz, főleg a mi házunkban. A tulajdonosok átlag életkora 70 körül van. Azt mondják az gyerekek, unokák fiatalítják az embert. A három gyerekemmel, öt unokámmal mégis, itt a házban gyermeknek érezhetem megint magam. Ez egy nagyon jó érzés! Nagyon jó a sok idős nénivel-bácsival beszéllgetni, látni ahogy küzdenek egyedül a betegségek ellen, küzdenek egymásért, szeretik egymás társaságát, szeretnének néha végre kicsit elvonulni, szem elött tartva a barátság, az élet csendes, szó nélküli kérdéseit. Jó velük, és egy egy betegség, korház mindenkit megriaszt, szembe kell nézni amivel nem akarunk. Jó velük, jó bizakodni, és nagyon rossz nézni az már hónapok óta "ottfelejtett" felmosóbotot,  lesni, hátha mégis  felhúzza a rég leeresztett redőnyt, szinte mérgesen gondolni arra, hogy nem fözött ma semmit, pedig minden nap átvitt valami finomságot a szomszéd néninek, aki 16 évvel idősebb, elesettebb volt mindíg nála. Ha a fáradságtól csak vonszolom magam haza, lesem leelőz-e az a néni aki 9 éve fölényesen a maga mögött hagyott a majdnem 90 évével. Sorolhatnám, de inkább azokra gondolok akik itt vannak, akik segítik még egymást, akik akkor is mosolyogva jönnek a közgyűlésre, mikor 10 perce még levegőt is alig bírtak venni. Szép volt az a 24 év amit köztük töltöttem, az a 15 év melyben a segítségükkel szebbé sikerült varázsolni mindannyiunk otthonát, a TÁRSASHÁZAT! Sokat tanultam tölük emberségből, szeretetből, tenni akarásból, az ÉLET szépségéből.